Toni Morrison: A kedves

Toni Morrisontól én már régen olvastam két regényt is, egyet magyarul (Dzsessz) egyet pedig angolul (Sula). De mára csak annyi maradt meg, hogy nagyon összetett könyvek voltak, lírai nyelvezettel, XX. századi feketék életéről szóltak és az írónő szabadon használta az idősíkokat bennük. Úgyhogy jelentkeztem az OKK keretein belül A kedvesre is. Mert szükségem volt valami kurrens emlékre Morrisontól, ráadásul egyik legjobb regényének tartják ezt a könyvet, plusz még olyan korról szól, ami amúgy is érdekel engem. S amint az várható is volt, a rabszolgatartásról és annak következményeiről egy fekete nő egészen másképp ír mint a fehérek.

Az amerikai polgárháború már lassan két évtizede befejeződött, amikor 1873-ban Paul D. egykori rabszolga megtalálja Sethét, a nőt akivel annak idején egy Édes Otthon névre hallgató farmon együtt dolgozott. Annyit tudott róla, hogy míg neki nem sikerült megszöknie, addig Sethe terhesen három gyermekét eljuttatta a szabad földre, s most lányával, Denverrel él egy szellem járta házban Cincinnati mellett. A szellemet nem számítva igazából magányosan, a város lakói messzire kerülik háza táját. Paul D. előbb-utóbb megtudja, hogy alakulhatott úgy a nő élete, hogy miután hiába várt a férjére, mégis elszökött a gyerekei után és menekülés közben megszületett legkisebb lánya, majd elérkezett anyósa házába, ahol szeretettel fogadták. Ám 28 napnyi boldogság és szabadság után Sethe olyan döntést hozott és olyat tett, amit sose bocsátottak meg neki. A férfi szeretne letelepedni és a nő hajlana is rá, hogy újból osztozzon valakivel az életén de közéjük állnak a 18 éve történtek és megjelenik Kedves is, egy különös lány, akiről mindenki mást sejt.

Sethe, Paul D. és majd minden fekete aki a környéken él olyan dolgokat tapasztalt délen, amik nagyon megrázóak. Szétszakított családok, állatként kezelt emberek, végletekig kihasznált nők és férfiak, akiknek gazdájuk szerint nincsenek jogaik még érezni se. S hiába voltak a kedves fehérek, akik igazából jól bántak a rabszolgáikkal, mégis csak rabszolgaként tartották őket, eladták-vették az embereiket és a szabadságuk csak jól meghatározott mérföldeken belül volt érvényes. Ezért aztán amikor azok találkoznak azokon a bizonyos határokon túli valósággal, az óhatatlanul is megdöbbenéshez, szenvedéshez és tragédiához vezet. Ezért van az, hogy Sethe bűne igazából környezetében is felemás reakciót vált ki. Azok, akik megjárták a poklok poklát, megértették, hogy miért tette amit tett. Nem csoda, hogy amerikaiak közül sokan a rabszolgaságot tekintik a nemzetükben elkövetett legszörnyűbb bűnnek. Nagyon kemény dolgok vannak ebben a regényben, az írónőtől várhatóan azonban lírai nyelven, néha külső mesélőként mondja el a történetet, de szinte az összes főbb szereplő szemszögét is felveszi és kritikus helyzetekben az ő gondolataikat is megismerhetjük. Toni Morrison itt is időben ide-oda ugrálva adja elő az eseményeket és tudjuk meg mi és hogyan történt, bár még maradtak bennem kérdések.

Először is, nem vagyok benne biztos, hogy kellett az előszó, hogy miért nem utószóként lett berakva a regény keletkezés története, hogy honnan is vette Toni Morrison az alapötletet Sethe alakjához és tettéhez. Mert így bizony már az elejétől tudtam, mi a bűn ami rányomja a bélyeget az életére és úgy éreztem, kicsit elvett ez a leleplezés a történet feszültségéből. Aztán meg talán mert kevésbé vagyok babonás, Kedves alakjára nekem jobban tetszett a földhöz ragadt férfiak magyarázata. Sőt, az a rész is, ahol az ő gondolatai vannak bemutatva szinte szabad vers formájában engem inkább erre emlékeztettek. Arról nehéz lenne beszélgetni, hogy mit tettem volna Sethe helyében, az ember csak reméli, hogy ő nem kerülhet ilyen kilátástalan helyzetbe.

Kemény egy könyv ez, brutális sorsokról amelyek teljesen hétköznapiak voltak annak idején.

Eredeti cím: Beloved
Kiadó: Novella Könyvkiadó
Fordító: M. Nagy Miklós
Megjelenés: 2007 (1987)
Terjedelem: 421 p.
ISBN: 9789639442856