Kathryn Stockett: A segítség

Azt hiszem, Kathryn Stockett regényére, mint annyi minden másra igazából akkor figyeltem fel, amikor már arról jöttek a hírek, hogy esetleg film készül belőle. Akkor megnéztem, hogy mi is a Segítség tartalma és úgy döntöttem, majd elolvasom. Egész hamar jelent meg magyarul a regény, még augusztusban ugye más címet terveztek hozzá, meg borító se volt, de aztán egy nagyon ízléses kötéssel állt elő az Európa Kiadó. Örülök, hogy megtartották az eredeti címet, de szerintem hiba volt elvenni előle a határozott névelőt.

A regény 1962-ben indul, a Mississipi állambeli Jacksonban, ahol csak távoli szellőnek tűnik a polgárjogi megmozdulás. Bár persze mindenki hallott Rosa Parksról, Martin Luther Kingről és olvasás közben az embernek bizony nem egy jelenet is beugrik a Forrest Gumpból is, szóval el lehet helyezni a történetet, amiben segítenek a különféle történelmi utalgatások is, csak hogy tudjuk mikor is játszódik a cselekmény. Amit három szemszögből ismerünk meg. Aibileen már 17 gyereket nevelt fel, most éppen ő az ütköző a kétéves Mae Mobley és az anyja között, akinek fogalma sincs hogy kell bánni a lányával és semmi szeretet nincs benne iránta, amit a csöppség a nagy fekete kebelből kap meg. A cseléd amúgy okos, iskolázott, olvasott és szeret maga is írni, s szívén viseli barátai sorsát.
Mint például Minny-ét aki pont az ellentetje, mert szókimondó, sok gyerekkel és egy részeges, erőszakos férjjel él együtt, s a nagy szája sodorja minduntalan bajba. Ujjat húz ugyanis Jackson egyik első hölgyével Miss Hilly Holbrook-kal, akinek szava szentírás a középosztálybeli nők között. Minny tehát kénytelen elfogadni a butuska, szintén társasági számkivetett Miss Celia ajánlatát és nála kezd dolgozni.
Eugenia “Skeeter” Phelan maga is középosztályhoz tartozik, Hilly Holbrook a legjobb barátnője, azonban nem túl előnyös külseje és írói ambíciói miatt még nem talált magának férjet. Háztartási rovatot kezd el vezetni a helyi lapban, s miután egyre többet beszélget Aibileen-nel, és egyre inkább érzi, hogy valami nem jól megy körülötte, megfogalmazódik benne az ötlet: interjút készít fekete háztartási alkalmazottakkal. Csakhogy egy ilyen könyv megírása nem éppen sétagalopp, pedig erre még egy nagy New Yorki kiadó is hajlandó lenne nyomdaköltséget vesztegetni a pogárjogi megmozdulások hajnalán. Ám Skeeter hiába próbálkozik, senki se hajlandó beszélni vele, egy fehér nővel a tapasztalatairól.
Aztán amikor Aibileen mégis kötélnek áll és elkezdenek együtt dolgozni az ügyön, továbbra se egyszerű még interjúalanyokat szerezni a könyvhöz. Mindenkinek van mit féltenie, s nem csak a szűk, heti 7 dollárnyi bért, amit ezek a nők heti 6 nap munkáért kapnak, de a feketéknek főleg az élete az, amit mindannyiszor kockára tesznek Jacksonban, ha valami olyasmit visznek véghez, ami korábban színes embertől elképzelhetetlen lett volna. S bár a nagyszájú Minny hamarosan csatlakozik a maga módján a kettőshöz, sokáig úgy tűnik, hogy ez egy elvetélt vállalkozás. Aztán meg amikor fordul a kocka, akkor kezd igazán veszélyessé válni ez a helyzet, s erről aztán Skeeter még csak nem is álmodott. Mert a fekete nők tisztában vannak azzal, mit kockáztatnak, ez a szeleburdi, felhőkben járó fehér lány azonban nem is számított arra, hogy eddigi élete, kapcsolatai és a jövőbeli lehetőségei mennyire megváltoznak.

Valószínűleg nem egy világmegváltó könyv ez és sehol sincs a Ne bántsátok a feketerigót-hoz képest, viszont azért elég kemény képet mutat arról az időszakról ott lenn Mississipiben. Mert hát a fekete cselédről él bennünk egy emlék, amit az Elfújta a szél Mammy-ja testesít meg, aki mindig morog, de kiszolgál, együtt él a családdal, s amúgy egy jó kedélyű egy nőszemély. Viszont soha senki se kérdezte meg tőle, hogy mégis hogy érzi magát? Hogy bánnak vele? Biztos, hogy ezt a munkát végezné, ha lenne választása? Persze a 60-as években már nincs rabszolgaság, csak szegregáció, viszont a fekete cselédek továbbra is csak bútordarabok legtöbb esetben, előttük bármi megtörténhet, de ők csendben maradnak, tűrnek és dolgoznak a bérükért. Van véd és dacszövetségük, tudják, hogy nem adhatják tovább amit láttak, tapasztaltak, mert úgy kell nekik minden kis fillér, hogy eltartsák a családjukat, magukat mint egy falat kenyér. S az is köztudott, hogy ha valaki egy fehér nővel ujjat húz, annak aztán annyi, mert senki se tud annyira kegyetlen lenni mint egy fehér asszony. Márpedig Hilly Holbrook a regény fő gonosza aztán tényleg nem riad vissza semmitől, csak hogy a nevét, társadalmi pozícióját megvédje.

Mint az utószóból kiderül, Kathryn Stockett, bár nem mondja ki kerek perec, Skeeterben saját történetét írja meg, hiszen ő is egy volt a Mississippi államban élt kiváltságosok között, afro-amerikai személyzet nevelte fel, s részben annak az asszonynak állít emléket a kötet. Ahogy belenéztem pár kritikában legtöbben azt hozzák fel neki vétségként, hogy merészelt fehér létére fekete hangon írni, telezsúfolni könyvét sztereotípiákkal. Jómagam, nem amerikai révén ezt meg nem tudom ítélni, mindenesetre hatásos, kellemes olvasmánynak tartottam a regényt. S volt benne nem egy megrázó és megdöbbentő jelenet, s néha olyan érzésem volt, hogy annak a hatalmas országnak még mindig vannak részei, amelyekben hasonlóan vélekednek emberek a feketékről, mint azok akikről ebben a regényben szó van. Mint mondtam, nem egy világmegváltó történet, de jól van megírva, olvasmányos és kiválóak a karakterek (még ha egy részük tényleg tipikus is), meg a történetek amiket elmesélnek, s ahogyan. S mivel nálunk, révén nem a mi országunk történelméről van szó kevés a Segítséghez hasonló könyv, amit lefordítanak, jóval elfogulatlanabbul állhatunk hozzá a benne felvetett kérdésekhez. Szórakoztat, elgondolkoztat, arra késztet, hogy kicsit utána nézzünk a 60-as évek amerikai történelmének, s ez már egész szép teljesítmény.

Most, hogy olvastam a könyvet és még egyszer megnézve a tervezett film szereposztását, azt kell mondanom a cselédeket játszó színésznőkkel nagyon mellé fogtak. Én ugyanis Aibileennek például Queen Latifah-t képzeltem el, Minnynek meg Mo’nique-ot.

Eredeti cím: The Help
Fordító: Pálmai Katalin
Kiadó: Európa Kiadó
Megjelenés: 2010 (2009)
Terjedelem: 590 p.
ISBN: 9789630789837

 


3.5 Stars
Oszd meg!

8 thoughts on “Kathryn Stockett: Segítség”

  1. “…Mint az utószóból kiderül, Kathryn Stockett, bár nem mondja ki kerek perec, Skeeterben saját történetét írja meg, hiszen ő is egy volt a Mississippi államban élt kiváltságosok között, afro-amerikai személyzet nevelte fel, s részben annak az asszonynak állít emléket a kötet….”

    Ahhoz képest, hogy az írónő 1969-ben született olyan nagyon nem lehet a saját története. A családjuk egy volt alkalmazottja pedig beperelte az írót 75ezer dollárra, mert ellopta az élete történetét engedély nélkül.
    Igazából ez egy fiktív történet, amit 2009-ben írtak. Nekem ez sokat levon az értékéből. 🙁

  2. @brother a saját történetet én úgy értelmeztem, hogy belőle is valami hasonló módón lett író, inkább gyerekkori élményei és ismerősei az őt felnevelő személyzet akik adták az alapot a sztorihoz. Hogy ez fikció abban én például sose kételkedtem.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *