Mindig kihagyok pár hónapot egy-egy Bernie között (ezért jó hír nekem, hogy az augusztusban magyarul is megjelent utolsó részig van vissza még 4 kötetem), ami pont elég ahhoz, hogy újra alig várjam, hogy olvashassak kedvenc művelt betörőmről. Mert az egyik különös ismertetőjegye neki az, hogy roppant olvasott egy fazon, méghozzá válogatás nélkül járatos mind a könnyű, mind a komolyabb irodalomban és egyéb hozzá kapcsolódó területekben. Például a baseballban, mert az kb. Amerikában mindenhez kapcsolódik és minden fiú gyűjti a baseball kártyákat, csak néhánynak mondjuk az anyja kidobja őket. Mint Bernie-é.
Aki amúgy már egy éve tiszta és nem tört be sehova. Éppen elkapná a viszketegség, ezért inkább barátnőjével, Carolynnal tölti az estét, iszik, hogy ne legyen elég tiszta feje ahhoz, hogy egy melót megcsináljon. Pedig most éppen aktuális lenne, mert a gonosz új főbérlő, aki megvette a házat ahol az antikváriuma van tizenkétszeresére szeretné emelni a bérleti díjat. De aztán mégis jön a kísértés és ő nem tud ellenállni és betör valahova, ahol megint kellemetlen dolgot talál: egy hullát a fürdőszobában. Bernie tehát gyorsan nyomeltakarít és hazasiet. Másnap így is meggyanúsítják betöréssel, de nem abba a lakásban, ahol volt, hanem ahova be se tette a lábát, s ahonnan egy értékes ritkaságokat tartalmazó baseball kártyagyűjtemény tűnt el. Amihez neki tényleg semmi köze, viszont nem csak a rendőrség, de sokan mások, például a gonosz főbérlő is úgy gondolja, hogy nála vannak a kártyák és cserébe akár alkudni is hajlandó arról a bizonyos bérleti díjról. Szóval Bernie-nek megint tisztáznia kéne magát, meg felfedni a hulla kilétét a kádban és betanítania új alkalmazottját, Raffles-t a macskát.
Annak ellenére, hogy valaki ceruzával beleírta a könyvtári példányomba, hogy Belene kezdj! Tök szar! (egy másik valaki meg kijavította tollal az első szót, hogy “Külön írandó!“) ez egy tökéletes Bernie kötet. Kezdjük ott, hogy már ajánlásban is szerepel Sue Grafton és végigvonul az egész regényen szinte az összes regényére való hivatkozás az adott időpontig (1994-es az eredeti történet) az ABC sorozatból. Sőt Carolyn és Bernie eszmecseréje Kinsey szexuális beállítottságáról külön említésre méltó. Meg az a sok egyéb hivatkozás azokra a női krimiírókra, akiknek megjelenését magyarul mindig hiányolom, eleve nekem különösen kedves dolog. Aztán meg ott van Raffles, a macska, az hogy kerül Bernie-hez és hogy alakul a kapcsolatuk még az olyan amúgy állatokkal nagyjából közömbösen viselkedő embernek is roppant bejövős, mint amilyen én vagyok. Persze ez is Blockot dicséri. Na meg az eszmefuttatás a 3+ macskák tartásáról… Meg Bernie Robin Hood szerű akciói… Már csak ezek miatt a részek miatt is érdemes elolvasni ezt a kötetet. S még sorolhatnám, s ezek annyira jól el voltak helyezve a regényben, hogy észre se vettem a szokásos fordulatokat, mert teljesen elbűvölt a körítés.
Komolyan mondom, most így visszagondolva az előzőekre, nálam eddig ez a mindent vivő Bernie. Úgyhogy most nem is olyan biztos, hogy megvárom azt a pár hónapot amíg a következőt elolvasnám.
Eredeti cím: The Burglar Who Traded Ted Williams
Fordító: Varga Bálint
Kiadó: Agave
Megjelenés: 2008 (1994)
Terjedelem: 240 p.
ISBN: 9789639868045
Ez az a sorozat, amiből még sosem olvastam egy részt sem, de biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog. Ó, annyi könyvet kell még kiolvasnom! 🙂
nagyon megszerettem Blockot, úgy színvonalas, hogy közben nem fárasztó az olvasás egy csöppet sem.
Pingback:Lawrence Block: A betörő, aki zabot hegyezett | Olvasónapló
Pingback:143. fremen adás | Hármas könyvelés