Jane Austeért mindenki odavan. Még az amerikai diáklányok is. Na meg jómagam is szeretem az írónővel kapcsolatos sztorikat. Akár ő a főszereplő, akár csak mint hatás van jelen az éppen adott regényben. Úgyhogy arra számítottam a Rajongás könnyű, gyors és kielégítő olvasmány lesz, elvégre ígéretes volt a történet, a Molyon is szépeket írtak róla, meg legutóbbi Könyvmolyképzős könyv még úgy élt bennem, mint kellemes emlék.
Julia legjobb barátnője amolyan rajongó típus: ha valamit megkedvel, valami felkelti az érdeklődését abba 100%-kal veti bele magát és semmi mással nem törődik, csak hogy az aktuális hobbijának éljen. Asleigh ebbe rendszerint magával rángatja legjobb barátnőjét is. Úgyhogy ők együtt kisgyerekkoruk óta már sok mindent kipróbáltak (lovagokat, bogarakat, zenekarokat stb.). Éppen új gimnáziumi évük kezdetén állnak a lányok, mikor Asleigh beleszeret a Büszkeség és balítéletbe, ami amúgy Julia kedvenc könyve és úgy kezd el beszélni meg viselkedni, ahogy az írónő által ábrázolt korban tették a hősnői. S természetesen kitűzi célul, hogy megtalálják a maguk Mr. Darcy-ját, s hol máshol is lehetne legnagyobb a választék, mint a közeli bentlakásos fiúiskolában, amelynek zártkörű báljára belóg a két lány. S bizony szerencséjük lesz, mert találnak Mr. Darcy. Csakhogy Asleigh Mr. Darcyja pont az a srác, akiről Julie is már régóta álmodozik. De egy jó barátnő persze visszavonul és inkább magában szenved. Még akkor is, amikor szinte naponta találkozik a fiúval, akiért a szíve dobog, mert Asleigh eléri, hogy bekerüljenek a fiúiskola színdarabjába és együtt próbálhatnak álmaik lovagjával. Úgyhogy jönnek a félreértések, kavarások 1000-rel.
Azt hiszem vannak az ifjúsági könyveknek olyan kategóriái, amihez én túl cinikus vagyok már és míg bohó ifjúként faltam a hasonló kiszámítható és sablonos történeteket, ma már csak fanyalogni tudok rajta és rámutatni, hogy ezt már olvastam, esetleg jobban megírva is. Mindezek mellet nem tartottam jó főszereplőnek Julie-t. Nagyon sokat kesereg és siránkozik, túlságosan is passzív, meg teszetosza. Ráadásul a könyvnek még mélységet adhatott volna az elvált szülők gyerekeként élni, megbékülni az új kapcsolatokkal, problémákkal téma, de ez meg nem volt kellőképp kifejtve, pedig biztos, hogy jobban megviselte és alakította Julie jellemét ez a helyzet, mint a reménytelen szerelem. Nála sokkal színesebb és izgalmasabb egyéniség Asleigh, róla szívesebben tudtam volna meg többet.
Polly Shulman újságíró és jól bánik a szavakkal, tökéletesen tudja érzékeltetni, amikor Asleigh Jane Austent idéző prózában beszél. Az meg azért szimpatikus volt, hogy igazán nem ábrázolja túl keményen a középiskolai klikkesedést, hanem a barátságra helyezi a hangsúlyt. Plusz még dicsérendő Polly Shulman lelkesedése az angol irodalom iránt, amit beleolt szereplőibe is. Akik ha nem éppen Jane Austenért rajongnak akkor Rómeó és Júliát olvasnak meg a szonettek formájáról beszélgetnek. Ennek ellenére nálam csak közepesre lett értékelve a regény.
Eredeti cím: Enthusiasim
Fordító: Farkas Orsolya
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2009 (2009)
Terjedelem: 224 p.
ISBN: 9789632450599
Én azt nem értettem, hogy miután vége lett a bálnak, Julie miért nem mondta el rögtön a barátnőjének, hogy már régóta ismeri (látásból) a srácot, és tetszik is neki (ezt még azelőtt persze, mielőtt Asleigh elmondja neki, hogy a srác bejön neki). Nem, ő inkább dagonyázik az önsajnálatban :S
@Róka elég hamar vége lett volna akkor a regénynek:)
Van benne valami… 😀
“Mindezek mellet” – ha ezt egy pasi írja el, még ok… 🙂
ps.
szóval tarthatjuk ifjúsági regénynek?
@murci/szamárfül/pável Ja ifjúsági regény, egyértelmű
ok, köszi