Amikor a múltkor összefoglaltam a klasszikusok és szörnyek postban, hogy mi vár még Jane Austenre és társaira, akkor már jeleztem, hogy ez  a könyv engem érdekel. Sőt akkor már meg is rendeltem, csak éppen elbénáztam a címzést, visszament és újra kellett küldeni. Miután megérkezett végre, rávetettem magamat.

Jane Austen a híresztelésekkel ellentétben nem halt meg. Vagyis igen, csak éppen még mindig köztünk van, mert vámpír lett belőle. Közel 200 éve húzza meg magát itt-ott, minél kevesebb feltűnést keltve. Jelenleg éppen egy New York állam béli kisvárosban vezet könyvesboltot. Ahol a legjobban fogyó termékek a Jane Austen regények. Meg minden, ami Austennel kapcsolatos. Önsegítő könyvek, szakácskönyvek, bábuk és hamarosan kiadják a Jane Austen masszázs könyvet is, Értelem és érzékiség címmel. Ami nem is lenne baj, mert Austen, aki Jane Fairfax néven él mostanában errefelé ezt nem is sajnálja annyira, inkább az fáj neki, hogy jogdíjat egy centet se kap mindebből, mások meg, akik nem is értik igazán a regényeit hullára keresik magukat. Néha azért igyekszik egy kis harapással elégtételt venni rajtuk. Jane másik baja az, hogy senki se akarja kiadni a regényét. Két évszázad alatt 116 kiadó utasította vissza, ami rekordnak elmegy, de a világ legnépszerűbb írónőjének azért nem esik túl jól. Már beletörődik, hogy minden marad a régiben, amikor hirtelen ajánlatot kap: egy szerkesztőnek megtetszett a könyv és kiadója hajlandó megjelentetni. Jane-t hirtelen a modern kiadói rendszer a szárnyaira kapja és szó szerint nem ismert magasságokba emeli. Egyik pillanatról a másikra sztár lesz és hát ezzel jönnek a bonyodalmak.

Megjelenik Lord Byron, kinek halhatatlan lelkén szárad Jane állapota és újabb tervei vannak vele. Még zsarolni is hajlandó a nőt, aki hogy megvédje barátnője és beosztottja, Lucy életét, leleplezi magát. Most már csak udvarlója, Walter előtt kell titkolóznia… Aztán egy dühös Bronte fanatikus megvádolja Jane-t, hogy regényét igazából Charlotte Bronte-tól lopta és plágium perrel is fenyeget… Szóval azért mégiscsak talán jobb lett volna ha igazi halott marad Jane Austen.

Jane Austen alakja nem először lesz főszereplője könyvnek, hiszen életéről is írtak már nem egy regényt (elég csak a  borzasztó Jane Austen naplójára gondolni), de még nyomozó is volt (Jane Austen mysteries címmel). Itt meg hát istenem, vámpír. De ez nem vesz el semmit bájos lényéből. Sőt ad hozzá. Néha vért kell szívnia, de ez az állapotával jár és gyilkolás nélkül megoldható. Jane Austen igazán olyan marad, mint amilyennek regényei és Carol Shields életrajza alapján elképzeltem. Okos, szellemes és végtelenül gyakorlatias. Elvégre angol és az akcentusát közel száz évnyi amerikai tartózkodással se vedlette le. Amúgy senki se akarjon nagyon belemenni abba, hogy itt mennyire követik a vámpírok mitológiáját

Szóval ez egy bűbájos regény. Kedves és humoros. Néhol finoman elmosolyodtam, néhol meg hangosan nevettem. A főszereplő révén természetesen “igaz” képet kaphatunk arról, mit is szólna Jane Austen a személye és életműve körül kialakult hajcihőhöz (viccesnek tartja a zombikat:). Aztán meg a másik kedvenc témám is jelen van: a könyvek világa. Először is a könyvesbolt aztán meg a könyvkiadás kulisszatitkai. Ráadásnak pedig ott vannak az irodalmi és popkluturális utalások. Ohh, amit Anne Rice vámpírjairól ír az nagyon nagyon vicces, de a Bronte epizód is találó 🙂

Alapjában az egész könyvet A Jane Eyre esethez tudnám hasonlítani. Szerintem nem kell ahhoz a vámpírokat kedvelni, hogy élvezni tudja az ember. Elég ha szereti Austent és a jól megírt prózát. Jó hír, hogy lesz folytatása is! Az író (aki amúgy elismerten humoros és vállaltan meleg) 3 könyvre szóló szerződést kötött és a regény végén van néhány mondat arról, mit lehet várni a következő kötettől. Részemről alig várom.

Kiadó: Ballatine Books
Megjelenés: 2010
Terjedelem: 299 p.
ISBN: 9780345513656

 

4.5 Stars
Oszd meg!

5 thoughts on “Michael Thomas Ford: Jane Bites Back”

  1. Ajjaj, most komolyan kísértésbe hoztál, hogy antivámpirista-purista elveimet félretéve elolvassam ezt a könyvet! Olyan jóóónak hangzik!

  2. Hát ezzel én is egyetértek veled, Bridge. 🙂 Nagyon jónak hangzik, pláne h azért úgy látom nem a vámpírságon van a legfőbb hangsúly. Ugye, Lobo? 🙂

  3. Joey jól látja itt csak azért van a vámpirizmus, hogy magyarázatot adjon, hogy kerül közénk Jane. Meg hát maga a vampirizmus eléggé kiapadhatatlan humorforrás a könyvben. Főleg pl. Lucy, a barátnő szemében:)
    Szerintem Bridge, neked tetszene 🙂

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *