Amikor pár hete olvastam a Pagonyon erről a könyvről egy beszámolót, nagyon megtetszett a koncepciója. Csakhogy már kinőttem a meseregényekből, ráadásul lányom sincs, hogy rá hivatkozva bespájzoljak belőle magamnak, a könyvtárban meg még nem volt. De ekkor eszembe jutott az unokahúgom, aki 8 éves elmúlt, már kezd önállóan olvasni s hát megvettem neki. Aztán amikor átadtam közöltem vele, hogy akkor én most ezt elolvasnám. Nem vette zokon. Remélem így továbbra is fenntartom az érdeklősését és úgy gondolja, nagyon jó könyv lehet, ha egyszer én is el akartam olvasni.
Henrietta-Rozalinda-Audóra királykisasszony úgy gondolja, ahhoz hogy férjhez menjen és megtudja, milyen fából is faragták a kérőjét legegyszerűbb, ha elraboltatja magát egy szörnnyel, szülei szokás szerint felajánlják a megmentőnek a fele királyságot meg a kezét. Persze a királykisasszony mindent szépen megtervez: felkutatja a környék egyetlen vegetáriánus szörnyét, akire aztán szó szerint rátukmálja magát, s várja, hogy végre megmentsék. Henrietta-Rozalinda-Audóra nem egy buta királykisasszony, viszont van nála is okosabb és modernebb felfogású, aki még a saját hibáiból is képes tanulni, na meg a tapasztalataiból. Szimplinella hercegnőnek 3 bátyja is van, akik elindulnak ugyan, hogy megmentsék az eltűnt királykisasszonyt, mert nem ártana falatnyi királyságukat bővíteni, de különböző okokból visszatérnek alig pár órán belül. A legkisebb királylány tehát elindul, hogy ő próbálkozzon a birodalomszerzéssel. S hamar megtapasztalja, mennyire más a való élet, mint amit a palota felső szintjén ő ebből gondolt. De mivel talpraesett és logikusabban gondolkodik, mint a bátyja, aki ezt még főiskolán is tanulta (az emeleti beugró mellett), sok mindent a javára tud fordítani és még arra is rájön, amire Henrietta-Rozalinda-Audóra nem, ugyanis Szimplinella nem csak a saját hangját szereti hallani és magával van elfoglalva.
Annak idején én imádtam a meseregényeket. Máig kedvencem a Rózsa és a gyűrű, meg a Holnemvolt. A Tessék engem megmenteni ebbe a vonalba illik, csak éppen teljesen maira van hangszerelve, főleg az előadásmódját illetően. Meg a témáját: modernebb szereplők, gondok és megoldásaik. Ráadásul a boldogan éltek amíg meg nem haltak se egyértelmű. Henrietta-Rozalinda-Audóra inkább kifigurázása a királykisasszony eszmének, míg Szimplinella mutatja az igazán jó példát. S bár egyértelműen lányoknak szól a meseregény, azért a férfi szereplők se mind bénák benne. Na és egész humoros, az a fajta, ami tetszik a felnőttnek is és biztos a kis olvasóknak is ad elég kuncogásra okot. Plusz nagyon jól sikerült egy kiadás ez a könyv, az illusztrációk remekek. Szóval remélem, hogy az unokahúgomnak is tetszeni fog, mert nekem bejött.
Eredeti cím: In einem tiefen, dunklen Wald
Fordító: Bosnyák Viktória
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2009 (1999)
Terjedelem: 145 p.
ISBN: 9789639708082
