Nem vagyok a kemény maghoz tartozó Gaiman rajongó, ugyanis én nem a Sandman-nel kezdtem a vele való ismeretséget, hanem az Elveszett Próféciákkal és a Tükör és Füsttel. Na meg persze a képregényeket se ismerem annyira, csak úgy tudom, hogy ki tartozik a DC-hez meg ki a Marvel-hez ha felidézem, a megfilmesítésekben melyik logó szerepelt. Ugyan forgattam Kockást, Hahotát és Pajtás különszámokat a maga idejében, meg volt pasim akinek a lakótársa Garfieldot járatott, és hát nem szabad megfeledkezni arról, gyermekem honnan kapta a nevét.  Szóval teljesen amatőr vagyok képregény szintjén. De nem zárkózom el előlük. Hiszen Graphic novel-t is csak tavaly olvastam először, de a Wathcmen mindjárt bekerült az én tavalyi meg 10 éves listámba.

Neil Gaiman a Sandman sorozatot 1986-tól írta, a DC Comics jelentette meg. Nálam szakavatottabbak jobban összefoglalják magának a képregénynek a történét. Én csak azt éreztem, hogy Gaiman életmű kihagyhatatlan mérföldköve ez a sorozat, szóval meg kell ismerkednem vele. Valamikor egy kalózportálon már pár oldalt olvastam belőle, de a netes képregényolvasás higgyétek el, nem az igazi 🙂

A magyarul megjelent első kötet 8 történetet tartalmaz, amelyben megismerkedhetünk Morpheusszal. Ő az Álom, Sandman és még sok más névre hallgat, s az álmok világának az ura. 1916-ban azonban egy okkultista szekta szeánszán fogjul ejtik. Nem ő volt a célpont, mert a szekta vezetője nála nagyobb zsákmányra számított, a Halálra, de ennek ellenére sem engedték szabadon. Morpheuszt 70 évig tartják rabságban, s miután kiszabadul szembe találja magát azzal, hogy kisemmizték: birodalma nélküle összeomlott, varázstárgyai szétszóródtak a világokban (föntiben, lentiben, valósban és álomban), elindul hát, hogy összeszedje azt, ami valamikor az övé volt. Közben pedig van, aki visszaél a hozzá került varázslatos dolgokkal, de akad olyan is, akinek fogalma sincs, micsoda kincs került hozzá. Egyesek csak a saját kényükre-kedvükre használják ki a csodatárgyak nyújtotta előnyöket, de vannak akik az egész emberiségre törnek a hozzájuk jutott hatalommal.

Közben pedig nagyon hálás voltam megint a kötet végén lévő jegyzetekért, amelyekből (képregényanalfabéta lévén) megtudhattam, hogy egyes szereplők honnan érkeznek (oké, már értem miért berzenkedtek egyesek, hogy Keanu Reeves játszotta Constantine-t), bizonyos versrészleteket ki írt stb. Mert akinek olyan könyvtára van, mint Neil Gaimannek (irígy, irígy, irígy) az tuti teljesen össze-vissza csapong és mindenhonnan utalásokkal tölti meg a történetét. Hatalmas háttéranyagból táplálkozva (mitológia, Biblia, képregények, populáris kultúra stb.) hihetetlen műveltségből igencsak összetett utalásokkal teli világot hoztt össze Gaiman.

Egyébként függetlenül attól, hogy mennyire nem értek a képregényekhez, észrevettem, hol váltottak rajzolót. Pont annál a résznél (24 óra) ami a legdurvábbra sikerült és ami elsősorban pont a Watchmen azon részére emlékeztetett, ahol képregényt olvasnak a képregényben. Egyébként innentől kezdve jobban tetszett Morpheusz külalakja.

Azt hiszem, ha majd egészében végére érek a sorozatnak én is jobban fogom átlátni az egészet és méltányolni. Első résznek mindenesetre nagyon izgalmas, érdekes, néhol ugyan megdöbbentő volt, de még nem a kifforrott, tökéletes mű, viszont teli van lehetőségekkel.

Eredeti cím: The Sandman: Preludes & Nocturnes
Kiadó: Carthapilus
Fordító: Totth Benedek
Megjelenés: 2009 (1995)
Terjedelem: 230  p.
ISBN: 9789632661162

 


 

4 Stars
Oszd meg!