Ezt a könyvet ugyanakkor szereztem be, mint az előzőt. Méghozzá azért, mert sose olvastam, de kolléganőmnek és a lányának ez volt a kedvence. Megnéztem a kiadás időpontját és rájöttem, hogy azért, mert 73-ban jelent meg először, amikor anyu már rég kinőtt a pöttyös könyvek sorozatból nekem meg még nem volt ilyenem. Úgyhogy jobb későn mint soha felkiáltással beszereztem, most meg rászántam egy napot és elolvastam a regényt. Nem bántam meg.

Az elbeszélő Andrea, Pesten él, igazi belvárosi bérházban anyukájával, nagymamájával és húgával, Évivel. Apukájuk évekkel ezelőtt elment Svájcba, s elvitte magával a nővérüket, Marikát is. Aki hirtelen hazatér és egyáltalán nem olyan, mint ahogy várták. De nincs is sok idő ezen töprengeni, mert itt a nyár és a lányok Eszti nénihez utaznak Óvárra, ahol minden nyarat tölteni szoktak, s ahol rengeteg dolog történik velük. Akárcsak most. Ott van az új szomszéd fiú, s máris eggyel többen vesznek részt a játékokban. Andrea a fő irányító, hihetetlen fantáziájának köszönhetően ha éppen nem különleges találmányokon töri a fejét (mint amilyen pl. a könyvírógép, táskacipelő ) akkor szórakoztatja  környezetét. Akik különbözőképpen reagálnak rá. (“… Olyankor kirohan a szomszédból a Morvai néni tágra nyitott szemekkel, és nagyon megörül nekem: -Te vagy az, Andrea, azt hittem, megint egy másik világháború! Mert már kijutott neki kettő, és az elegendő. A férje is nagyon szeret! Bottal jár, érdekesen kopog a kövezeten. Boldogan mondogatja, ha meglát: – arminc éve, hogy megsiketültem, de a te hangodat még mindig jól hallom!”). A nyaralás és a könyv csúcspontja a Rómeó és Júlia előadása. Mit ne mondjak, én is végigvihogtam.

Szóval ez nem csak tíz éveseknek szórakoztató regény és szerintem még ma is bőven állja a sarat. Igaz, el tudom képzelni, hogy a srácok nem értik miért kellett képeslapot küldenie a lányoknak amikor vonatozni mentek, hogy szerencsésen megérkeztek (előre megcímzett, megírt, felbélyegzett lapokat kaptak, hogy csak be kelljen dobniuk a postaládába), mikor ott az SMS vagy a telefon minimum, de hát 73-ban hol volt az még. Nagyon tetszett az a gyermeki naivitás, ahogy Andrea a dolgokat látja és megírja, mint ahogy elsorolja, hogyan vélekednek róla a felnőttek meg az éppen kitalált játékairól.

A regénynek van egy csomó folytatása és talán rajongók meg tudják mondani, mikor és miért lett bennük Andreából Anikó? Ugyanis beleolvasva a többi fülszövegébe, mindegyik úgy kezdődik, hogy Anikó, Éva és Mari. Holott ebben még Andrea a narrátor. Egyébként a rajzok is kiválóak, Várnai György  illusztrálta a kötetet.

 


Kiadó: Móra
Sorozat:
Pöttyös Könyvek
Illusztrálta: Várnai György
Megjelenés: 1973 (1973)
Terjedelem: 175 p.

 

4.5 Stars
Oszd meg!