Christopher Moore: Ördögöd van!

Biffel kedvet kaptam Christopher Moore-hoz, hát elolvastam
első regényét is, ami magyarul is elsőként jelent meg, még az Ulpiusnál, nem
sokkal a kiadó indulásakor. Talán ezért is találtam benne annyi hibát, ami már
a pocsék borítóval kezdődött, de ez az Ulpiusnál úgy látszik védjegy. Az
Ördögöd van-nal kapcsolatban először is rögtön elmondanám mi volt a fő gondom,
s ez elsősorban pont a magyar kiadáshoz köthető. Kezdjük a címmel, az eredeti
Practical Demonkeeping (Démontartás a gyakorlatban) sokkal többet mond,
ráadásul Catch-ról (akivel Biff is találkozik Kapd El néven, szóval nem ártott
volna lefordítani a nevet is) végig ördögként van szó, pedig nekem az ördög
tulajdonnévként jut eszembe és csak Luciferre értem. Na meg Catch nem ördög,
hanem démon és igazán így kéne hivatkozni rá. Ráadásul a fordítás lenyelt
szerintem rengeteg humoros, ironikus kiszólást, mert gondolom bármennyire is
első könyv a regény azért Christopher Moore-nak valószínűleg már megvolt a
stílusa, ami később jobban kiteljesedett.

Na de vissza a regényre.

Travis, mint papnövendék alig 20 évesen véletlenül megidézi
Catch-t a démont (azért se hívom ördögnek), akitől örök ifjúságot, s rengeteg
problémát kap, főleg mert erkölcsi érzéke háborog a démon táplálkozási
szokásain (Catch embereket eszik). Ezért aztán megpróbál megszabadulni tőle,
felkutatni a varázsigét, ami visszaküldi a Pokolba, s mindezt már közel 70 éve
teszi.

Pine Grove, a kisváros igazi turista paradicsom, ide érkezik
meg a fura páros, s természetesen felforgatják a nyugalomba süppedt helyet.
Rengeteg ember tűnik fel hosszabb-rövidebb időre a regényben s majd mindenkinek
valami köze lesz a démonűzéshez. August
Brine, a Csalik, Horgászfelszerelések és Kiváló Borok tulajdonosa, Gian Hen
Gian, a dzsinnek királya, Jenny a
pincérnő és válófélben lévő alkoholista férje, Robert, a Házatlan Csiga kocsma
pultosa, Mavis, Effrom a nyugdíjas fafaragó meg a felesége Amanda, a
Földistennőt imádó Rachel valamint Rivera detektív, aki úgy érzi hamarosan vége
a karrierjének, csak a főbb szereplők akik valahogy mind belekeverednek az
ördögi harcba.

Mint első könyv nem rossz, igaz túl sok a szereplő, néha
elég keményen dolgozik Catch, s bár a regény elmarad a Biff mögött, azért
Christopher Moore látásmódja és a rossz fordításon is átütő ironikus, angolos
humora olvashatóvá tette a könyvet.