Julia lassan harminc éves lesz, de még mindig nem tudja,
hogy mit is kezdjen az életével. Öt évvel korábban még Londonban élt, egy
biztosítótársaságnál dolgozott, ígéretes karrier állt előtte. Aztán fogta magát
és Oxfordba jött, elvégezte az egyetemet, s jelenleg tanítgat, de semmi állandó
munkája nincs. A legállandóbb még az esti iskolában való önkéntes tanítás, ahol
felnőtteket oktat az angol nyelvre és irodalomra. Az egyik foglalkozáson
ismerkedik meg a legújabb önkéntes tanárral, a jóképű Robbal, aki nagyon
megtetszik neki. Később barátnője, Maggie buliján újból összefut a fiúval, sőt
annak ügyvéd bátyjával is, s bár az éjszakát együtt töltik, valahogy mégse
sikerül igazi kapcsolatot létrehozni a kalandból. Julia magányos, nehezen
ismerkedik, visszahúzódó, s úgy tűnik, nagyon is határozatlan. A sikertelen
szerelmi együttlét után úgy dönt, összeszedi magát, rendbe teszi az életét, s
még orvoshoz is fordul, hogy enyhe depresszióján segítsen. Nemcsak gyógyszert
írnak fel neki, de hetente egyszer pszichológushoz is eljár. Közben bár Robbal
nem folytatódik a románc, a fiú bátyja, Leo kezd érdeklődést mutatni iránta.
Márpedig ő igazán jó parti lehet, hiszen Londonban jól menő ügyvéd, s
láthatólag nincs semmi gond vele, sőt még a gyerekeket is kedveli. Ugyanakkor
Júlia egyre közelebb kerül az írni-olvasni ugyan nehezen tudó, viszont
intelligens és kedves festőhöz, Mackhez, aki a tanítványa.
Más volt a regény, mint a szokásos chicklit irodalomba tartozó kötetek.
A főszereplőnek sok hibája van, s az olvasó rengeteg tettével nem ért egyet. S
bár a regény vége kicsit összecsapott lett és a magyar cím nem árul sok
zsákbamacskát, ráadásul néhol a fordítás is pocsékra sikerült, egynek és az év
100. könyvének elment.
