Dec 302005


Megjelenési sorrendben ez a történet az utolsó előtti volt C.S. Lewis
Narnia krónikáiban, olvasási sorrendben mégis érdemes először kézbe
venni, hisz bevezeti a sagát. A hét kötet 1950 és 1956 között íródott
és népszerű gyerekkönyvsorozattá vált az angolszász nyelvterületen.
Népszerűsége egy szinten van a Gyűrűk urával.
Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény (1950)

Caspian herceg (1951)

A Hajnal vándorútja (1952)

Az ezüst trón (1953)

A ló és kis gazdája (1954)

A varázsló unokaöccse (1955)

A végső ütközet (1956)

Narnia ideje szerint viszont ilyen sorrendben érdemes olvasni őket:

A varázsló unokaöccse
Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény
A ló és kis gazdája
Caspian herceg
A Hajnal vándorútja
Az ezüst trón
A végső ütközet

Az első kötetben két kisgyerek, Digory és Polly véletlenül kerülnek a
világok közé, felszabadítanak egy gonosz boszorkányt és ott lehetnek
Narnia teremtésénél, amely bizony a nagyszerű oroszlán, Aslan nevéhez
fűződik.

Oszd meg!

Reader Comments

  1. A Narnia-krónikák hét kötetből állnak. És nem a boszorkányos ruhásszekrényes az első! Sorrendben tehát:

    A varázsló unokaöccse
    Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény
    A ló és kis gazdája
    Caspian herceg
    A Hajnalvándor útja
    Az ezüsttrón
    A végső ütközet
    Igaz, hogy Lewis nem ilyen sorrendben írta meg őket, de ezt a sorrendet írta, ha ez így érthető. Tehát ez a történet sorrendje. (Ha az elmúlt évek starwarsos „időugrásaira” gondolunk, akkor ez nem is tűnik szokatlannak.)

    A második könyvet úgyis mindenki elolvassa, ezt nem is kell ajánlani. De van egy jó tanácsom: ha még nem olvasta el valaki, és szeretné, legyen kicsit türelemmel, és kezdje az első résznél, vagyis a varázsló unokaöccsénél! Ha pedig valaki már elolvasta a ruhásszekrényt, olvassa el az unokaöcsöt is!

    Mindig ódzkodok attól, hogy könyvajánlóban tartalmat írjak. Az ok egyszerű: nagyon szeretem végigizgulni a könyveket! Ennek pedig feltétele az is, hogy ne tudjam előre, mi fog történni. Ugyanis nem csupán az furdal, hogy hogyan írta meg az író az eseményeket (amiket már ismerek), hanem az is, és ez jobban, hogy mi fog történni (Mert még nem tudom! Nem is sejtem! Ha igen, hát meg fogok lepődni!). Tudom, hogy másfajta emberek is vannak. De hát mindenki magából indul ki. Ezért ne várjátok, hogy a szükségesnél többet áruljak el a varázslóról és unokaöccséről! A szükséges pedig nem túl sok, mindössze ennyi:

    „Réges-régen történt, talán még nagyapátok sem élt akkor. Mégis el kell mondanom, mert ebből tudhatjátok meg, hogyan is kezdődött a sűrű jövés-menés a mi világunk és Narnia birodalma között.”

    Ezekkel a sorokkal nyit Lewis. A könyv témája valóban sok dologban magyarázatul szolgál a későbbiekre nézve, amik a Pevensie gyerekekkel történnek. Időben jóval korábban járunk, mint az ő kis életük, úgyhogy velük nem fogunk találkozni a könyvben, ezzel talán nem árultam el nagy titkot. Ellenben azzal a bizonyos szekrénnyel találkozunk egy bizonyos formában, bizonyos megfontolásokból. Itt még Lewis igyekezett ügyelni arra, hogy a mesefolyam logikus és következetes legyen. Ezzel később nem foglalkozott annyira, mert például a Hajnalvándor képkerete (aki olvasta, értse meg) honnét került hozzánk? Netán a régi szekrény felhasogatott darabjaiból? Például. De ez már nem volt fontos. Azt is el tudom képzelni, hogy azért tért ki a szekrény eredetére, mert sok gyerek bújt be Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény olvasása után mindenféle szekrényekbe, és talán hangsúlyozni akarta, hogy Narniába az út nem a szekrényen keresztül vezet, hanem egy különleges szekrényen keresztül. Vagy sok gyerek kérdezte őt levélben a szekrényről (hiszen nagy levelezést folytatott kis olvasóival). Esetleg szülők kérték, hiszen nem veszélytelen a gyerekeknek szekrényekben bujkálni (pedig milyen gondosan beleírta a mesébe, hogy a szekrényajtót mindig nyitva kell hagyni!). Hogy festményeket nézzenek játszásiból a gyerekek, az nem veszélyes, maximum – festménytől függően – az ízlésükre. Egyáltalán nem akarom bántani Lewist, hiszen akkor se lett volna semmi, ha nem magyaráz meg olyan „mi világunkban” lévő dolgokat, mint az a szekrény. Mindenestre fontosnak látta megírni ezt az első részt, a régmúltat. És nagyon jó, hogy megtette!

    Mikor olvasni kezdtem, bevallom, kicsit gondolkodtam azon, hogy ez tényleg való-e felnőttebbeknek is. Finoman fogalmazva elég világos volt az író célközönsége, vagyis a gyereksereg. A poénok, meg hát szóval… Kicsit döcögősen indultam a könyvvel. De tudtam, hogy el szeretném olvasni, és azt is, hogy Lewis nem egy hatodrangú meseíró, úgy értem, nem csupán egy érdekes történetet mond el, hanem előbb-utóbb el kell kezdődnie valaminek, ami olyan jellemző Lewisra. És elkezdődött! Majd ha olvassátok, rájöttök, mire gondolok. Ezt a témát ilyen gyönyörűen, ilyen finoman, ilyen beszédesen rejtett nyelven még senki sem fogalmazta meg számomra. Így történt, amit leír, így kellett történnie! Legalábbis az én képzeletvilágomban ezentúl így jelenik meg az a bizonyos ősi történés… Szinte hallom, gyönyörű…

    Szóval kapunk válaszokat a szekrényre, a boszorkányra, Narniára, és még másra is. Jó ezeket tudni, mielőtt olvassuk a többi kötetet. De önmagában is jó elolvasni. Nem tudom, miért nem itt kezdték a filmeket (mert ugye sorozat lesz belőle?, vagy nem?, reménykedek…), érdemes lett volna.

    A könyv utolsó mondata így szól: „Káprázatosan szép!” Hogy ez Lewis szándéka szerint kire-mire vonatkozik, megtudja, aki elolvassa. De számomra ez a két szó azt is teljesen kifejezi, amit a könyvről gondolok, mert tényleg káprázatosan szép!

    Ancsi(sk)

  2. Mint látod, én is azzal kezdtem, hogy van az írás/megjelenés és a történet sorrendje.
    Egyébként tényleg köszi ezt a részletes hozzászólást.

Write a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *