Az
agyafúrt agyag narrátora egy meghatározatlan korú edény, amely már
annyi mindent látott a világból, hogy igazán van mit mesélnie. S ezt
meg is teszi. A környezetében történtek mellett sorra előáll
hihetetlennél hihetetlenebb történetekkel az emberi gyarlóságról,
viselkedésről amiknek tanúja volt, miközben több ezerszer ellopták,
eladták meghajóztatták stb. Jelenleg éppen Rosánál, a műkincsbecslőnél
vendégeskedik, aki sejti, hogy valami különlegessel van dolga, ezért
vonakodik megválni tőle és továbbadni leendő gazdag tulajdonosának.
Miközben a lány polcán ácsorog, az edény végignézheti Nikki, a kéretlen
vendég működését, amint vagyonából kifogratja a bartánőjét, valamint
hogy eszi ki egy ültő helyében a hűtő teljes tartalmát a néha
felbukkanó másik barátnő, Saláta. Rosa pedig húszas évei közepén járó
magányos lány, aki az igaz szerelmet keresi, s még emberrablásra is
képes a cél érdekében.
Tudálékos agyagunk, aki feltalálta a szépséget cinikusan szemléli,
kommentálja az eseményeket, s ha úgy alakul, beleszól saját sorsának
alakulásába is.
Igazából annyira nem volt jó a könyv, mint A béka segge alatt, inkább
úgy tűnt, mintha novellák, történetek fűzére lenne az egész, nem egy
teljesen kerek regény és éppen ezért olyan befejezetlennek és
értelmetlennek tűnik az egész. Mindenesetre Fischer stílusa lehengerlő,
cinizmusa üdítő a fordító jó munkát végzett, de a szerkesztő pocsékot,
ugyanis a kiadvány tele van nyelvhelyességi hibákkal, amik elgépelésből
és később oda nem figyelésből származnak.
