Amikor az Agave Kiadó meghirdette, hogy idén elindítanak egy új sorozatot, amelynek hősnője felveheti a versenyt Anita Blake-kel, kicsit szkeptikus voltam. Mert én úgy indítottam, hogy kedveltem L.K. Hamilton hősnőjét, az alapkiadást, aki aztán valahogy nagyon elváltozott és már abszolút nem is érdekel jó ideje. Viszont belevaló urban fantasys hősnőkre azért még kíváncsi vagyok. S mint ahogy még a februári ajánlómban is írtam, a külföldi oldalakon olvasott vélemények Patricia Briggs sorozatáról annyira biztatóak voltak, hogy mindenképp kíváncsi voltam a nyitó regényre.
Mercedes Thompson autószerelő, talán nomen est omen alapon elsősorban német gyártmányú kocsikkal foglalkozik, kis műhelye van, amelyért még mindig fizet a bankoknak, meg vámpír pénzbeszedőknek. Mert hát Mercy világában természetfeletti lények évezredek óta élnek az emberekkel párhuzamosan. S éppen az elmúlt években, a technika fejlődésétől fenyegetve érzik magukat, inkognitójukat, ezért aztán sok kisebb mágikus lény felfedi magát. De még vannak, akik várnak arra, hogy mi legyen ezek után, s amint úgy tűnik, hogy már a CSI-ban is fura dolgokra bukkannak, majd előlépnek valahogy. Mercy maga is egy különleges lény, született járó, akinek ugyan nincs semmilyen mágiához köze, viszont bármikor prérifarkassá tud változni és megérzi, ha közelében mágiát használnak. Továbbá szoros kapcsolatban áll a vérfarkasokkal is, elvégre köztük nevelkedett és mostani munkahelyén is figyelik őt a négylábú rokonok. Mercy szépen el is éldegélne így, csakhogy egy nap beállít hozzá munkáért egy srác, s a lány azonnal megérzi rajta, hogy vérfarkas. Csakhogy ez a fiú igen különös fajta: zaklatott és tudatlan, s hamarosan kiderül, hogy nagy baj elől menekül. Mercy pedig az a fajta lány, aki szívén viseli az elesettek sorsát és megpróbálja rendbe tenni a srác életét. Azonban ehhez segítségre van szüksége, így városa falkájának Alfájához fordul először, majd amikor őket is utoléri a gond, nevelőapjához igyekszik. S innen aztán pár nap alatt eléggé felfordul nyugodt kis élete.
Sorozat első regénye az embert vagy megfogja és lát benne lehetőséget, vagy éppen elveszi a kedvét az egésztől. Szerencsére Patricia Briggs nem okozott csalódást. S mindez a főszereplőnőnek köszönhető. Mercyt semmiképp se hasonlítanám Anitához, mert ugyan merész és önálló, de nem az a fajta, aki józan ész ellenére cselekedne és nincs tele mindenféle szuperhatalommal ami a legelképesztőbb helyzetekből is kirántja. Ismeri a saját határait és nem érzi úgy, hogy sértő, ha elfogadja az okosabb tanácsát és belátja, hogy mikor mire alkalmas és kell visszalépnie, s hagyni, hogy a nagyok rendezzék le a dolgokat. Azt hiszem itt nem is annyira a cselekmény volt a lényeg, főleg, hogy elég zavarosnak éreztem az indokokat meg néhol nem is értettem meg, hogy ki és miért is indította el az egészet, de erre csak legyintettem mert lekötött más. Mert Briggs kiválóan épít világot, rengeteg réteg van amit a sorozat további részeiben jól ki lehet majd bontani. S Mercy új-régi barátaival és helyzetével nem is túl mondvacsináltan lehet majd a középpontban.
Mondjuk dögös urban fantasyt ennél jobb borítóval is el lehetne adni (igen, az amerikai kiadásoké, ahol a tetovált Mercy látható legtöbbször sokkal vonzóbb), de legalább már nem rózsaszín. De most nem figyelek a külsőségre, mert a belbecs biztató, s Mercy további kalandjai is érdekelnek.
Eredeti cím: Moon Called
Kiadó: Agave
Fordító: Farkas Veronika
Megjelenés: 2011 (2006)
Terjedelem: 264 p.
ISBN: 9786155049057
Honnan: Kiadói, recenziós példány
